Ferenczy László

Dunakeszi, 1928. augusztus 25. – Budaörs, 2015. június 12.
muzeológus, orientalista, művészettörténész

Ferenczy László

A budapesti Berzsenyi Dániel gimnáziumban érettségizett. Az ELTE Történettudományi karán, középkori régész szakon, okleveles muzeológusként fejezte be egyetemi tanulmányait l954-ben. Szakdolgozatának első fele  „A váchartyáni avarkori temető” feldolgozása volt, második része az avarok csontfaragásával foglalkozott. Gyakorlatait az egri múzeumban, a visegrádi ásatásokon és a Vármúzeumban végezte. Meghatározó professzorai László Gyula, Gerevich Tibor és Germanus Gyula voltak.

Középiskolai évei alatt kitűnt kiváló érzéke az idegen nyelvek iránt. Már ekkor beszélt németül, oroszul, később angolul, franciául és japánul. Egyetemi évei alatt orientalisztikai órákat is hallgatott: oszmán-török, modern török, arab nyelveket, történelmet és irodalmat, mohamedán művelődéstörténetet.

Egyértelmű kelet irányú érdeklődése kapcsán került az – akkor az Iparművészeti Múzeumhoz tartozó – Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumhoz, ahol egész életében – kényszerű nyugdíjazásáig – dolgozott.

Népvándorláskori és iszlám tanulmányai alapján kezdetben a kisebb gyűjtemények anyagát – a kaukázusi, dél-szibériai, iszlám, mongol és koreai gyűjteményt – kezelte, beleértve a szerzeményezéseket, kiállításokat és publikációkat, ellátva közben a könyvtárosi teendőket is.

Rendkívül érdekelték Ázsia művészetének összefüggései. Korábbi tanulmányainak folytatásaként több mint huszonöt éven át gyűjtött adatokat, analógiákat a nomád népek komplex rangjelző   öveinek kialakulásához, kapcsolatához. E témáról az MTA Őstörténeti konferenciáján, majd később a szöuli akadémián tartott előadást.

Későbbiekben  többet dolgozott a múzeum két legnagyobb gyűjteményével a kínai és japán anyaggal is. Írásainak, előadásainak köre egyre erősebben a japán művészet felé irányult. A kiállítások tudományos előkészítéséből nőtt ki a „Japán Iparművészet XVII-XIX. század” című könyve, amely a Tokugawa és a Meidzsi-kor iparművészetének teljes áttekintését nyújtja és a Hopp Múzeum 26o kiemelkedő darabjának jórészt, első tudományos feldolgozását tartalmazza, analógiákkal, annotációkkal, a feliratok és datálások átírásával és fordításával. A könyv Nívó díjat kapott.

Múzeumi munkája során az önálló kiállítások mellett, szinte minden kiállítás rendezésében részt vett. Sokat utazott, lehetőség szerint a keleti gyűjteményeket tanulmányozta világszerte. Számos konferencián vett részt itthon és külföldön egyaránt / felsorolásuk: ld. publikációk után./

A második hosszabb japán út hivatalos kutatási témája a japán fametszetek voltak. Könyve Hiroshige három tájképes triptychonjára utaló „Hó, Hold, Cseresznyevirág” külső címmel jelent meg és a Hopp Múzeum több mint 12o legjobb fametszetének első tudományos jellegű feldolgozását tartalmazza a  szignatúrák, ábrázolt személyek, színdarabok, sorozatcímek, kiadói és cenzori pecsétek fordításával és feloldásával, datálások átszámításával, analógiákkal. E munkája alapján a művészettörténet kanditátusa címet szerezte meg.

Utolsó japáni tanulmányútja során a tokiói Keio egyetemen tiszteletbeli vendég professzorrá fogadták. Itt folytatta a távol-keleti buddhista művészetre vonatkozó kutatásait, tanulmányozta a művészeti élet és kiállítások sajátos japán támogatási rendszerét. Több tucat várost, múzeumot, művészeti kiállítást, tárlatot volt alkalma megtekinteni. Néhány előadást tartott a magyar kultúráról, művészetről, és a Hopp múzeumról.

A japán műemléki kerteket látogatta. A buddhista kolostorokban, shintó szentélyeknél, palotáknál teaházaknál járva történetüket tanulmányozta. Eredménye – a japán esztétikum e különleges hajtásának ismertetése – a „Régi Japán Kertek” című munkájában jelent meg.

Éppen elérte hatvanadik életévét, azonnal nyugdíjba küldték. Tervei között szerepelt még egy buddhista művészetről szóló, és egy egész Ázsia művészetébe bevezető könyv megírása, valamint kisebb áttekintés a japán textilekről. E munkák előkészített anyagai   az íróasztal fiókban maradtak, tekintettel arra, hogy a múzeum vonatkozó tárgyaihoz már nem férhetett hozzá.

Nyugdíjazását követően egy ideig – kényszerből – fordítóként dolgozott tovább. Végül is az oktatásban való részvétel némileg kárpótolta a méltatlan mellőzést. Keleti művészetet, ezen belül elsősorban japán művészetet és kultúrát oktatott az Iparművészeti Egyetemen a Károli Gáspár Református Egyetemen, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a  Miskolci Bölcsész Egyesületben. Tanított továbbá a BÁV Rt. szaktanfolyamain. Közel 3o évig szinte állandó előadó volt a TIT József Attila szabadegyetem kurzusain. Ismert keleti műtárgy szakértő volt. A legnevesebb műkereskedők, köztük a BÁV Rt. is folyamatosan kérték fel szakértésre, konzultációra.

Magyarországon másodikként lett a Mensa International  /a világ legintelligensebb embereinek közössége/ tagja.

Munkája  egyben a hivatása volt. Rajongásig szerette a Hopp Ferenc múzeumot. Egész életét a múzeum ismertetésének, bemutatásának szentelte itthon és külföldön egyaránt. A tárgyak gyarapítása, tudományos feldolgozása, publikálása és a keleti művészet népszerűsítése volt a fő célja.

Rendkívül művelt, széles érdeklődési körű, szerény, halk szavú ember volt. Tudását boldogan osztotta meg az érdeklődőkkel. Munkáján kívül a zene, a fotózás és a tenisz voltak a legfontosabbak számára.

Kiállítások:

Kiállítások tudományos rendezésében való részvétel a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeumban és a Kína Múzeumban 1960- és 1988 között. Fontosabb önálló kiállítások rendezése: Japán művészet a Meidzsi korban. Kína Múzeum, 1971. Állandó Japán művészeti kiállítás, Kína Múzeum 1974-től. Kelet-ázsiai bronzok, fametszetek és tunhuangi képek. Több városban, így Szentendrén, Pápán, Szombathelyen.1960-1970 között. Külső felkérésre rendezett kiállítások: Néprajzi Múzeum Bp. az állandó kiállítás keleti – indiai, kínai, japán- részének rendezése.

1965-1970. Déri Múzeum Debrecen: Állandó kiállításhoz a teljes keleti anyag – kínai, japán, közel-keleti – új meghatározással 1980. körül.

Konferenciák, fontosabb előadások

MTA, A népvándorlás kori nomád népek rangjelző övei. Bp. 1972.k.

Körösi Csoma S. szimpózium: A Hopp Ferenc Múzeum buddhista gyűjteményei. Visegrád 1978. k.

Mongólia, Ulan.bator / Urga/: A Hopp Ferenc Múzeum keleti gyűjteményei. 1962.

Halle, Egyetem: A mongol-magyar régészeti expedíció. 1963.

Cambridge, A Saljuk bronze from Irán. 1967.

London, The patronage of decorative art sin Momoyama and Tokugawa period. Megjelent, in.: Colloquies on art… in Asia, no.6.1976.pp. 15-25.

Szöul, Dél Korea, Népvándorláskori nomád övek.1985.

A Hopp.F. Múzeum koreai gyűjteménye.1988. Megjelent angol és koreai nyelven.

Utazások, tudományos és nemzetközi kapcsolatok:

Keleti gyűjtemények, múzeumok tanulmányozása Európában, többek között:Bécs, Halle, Leipzig, Berlin, München, Páris, Genf, Zürich, Amsterdam, London, Oxford, Cambridge, Moszkva, Leningrád, Prága. USA és Mexico. Japán, Mongólia, Kína, Észak-Korea, Dél-Korea Elsősorban könyvcsere és műtárgy csere érdekében nemzetközi kapcsolatot – tartott ca. 30-35 európai, ázsiai (főképp japáni) és amerikai intézményekkel és kutatókkal.