A kínai porcelánok története és művészi értékei 2007.

A kínai porcelánok története és művészi értékei

A selyem, a papír és mások mellett a porcelán is a híres kínai felfedezések körébe tartozik. A porcelán alapanyaga a kaolin és a petuntse (kvarc) kerámiaagyag. Ezek ugyan sok helyen megtalálhatók a Földön, de a porcelán készítését és több tucatnyi értékes fajtáját szintén a kínaiak dolgozták ki. Ebben is jóval megelőzték a Nyugatot.

A porcelán jellegzetes és megkülönböztethető ismérvei e két anyag magas – 1300 C° körüli – égetése során alakulnak ki. A porcelán fő tulajdonságai közé tartozik, hogy keménysége miatt nem karcolható, megütve csengő hangot ad, kagylósan törik, a színe jellegzetesen fehér. Máza áttetsző és együtt égetett, fény felé tartva kissé áttetsző.

E fő tulajdonságai mellett jól festhető, például mázalatti kobaltoxidos kék festéssel, vagy mázfeletti – másodszor égetendő – sokszínű zománcfestéssel.

A kínaiak nem véletlenül jutottak el a porcelánkészítés titkaihoz. Korábban is többféle más kerámiát állítottak már elő, köztük kőcserép edényeket, mázas sírfigurákat stb. Császárok és előkelők sírjaiból igen sok porcelánedény ismert. Ezekbe ételeket, italokat helyeztek.

A mai nyugati álláspont szerint már az i.u. 2.-3. században u.n. “proto-porcelánok” készültek Kínában. Ezek ugyan fehéres színűek voltak, de másféle anyagból készültek.

Az igazi porcelánok megjelenése a mai felfogás szerint a T’ang korszak elejére, a 7.-8. század körüli időre datálható. A sok régészeti felfedezés eredményei feltehetően még módosítani fogják ezeket az időpontokat.

Minket azonban itt most elsősorban a kínai porcelánok művészi értékei érdekelnek. Ebben a kerámiaanyagok finomsága, majd az edényformák egyre tökéletesebbé való formaadása az első szempont. Az igazi szépséget azonban a díszítés, a mintakincs, majd a színes mázas és művészi igényű festés megjelenése hozta. Mindehhez nélkülözhetetlen volt azonban a kemencék fejlesztése és az égetési technika kidolgozása.

Ha kínai porcelánról van szó, hazánkban a legtöbb ember sokszínű festésű, gazdag, de valójában sokszor már zsúfolt mintájú edényekre és mutatós díszvázákra gondol. Sok hétköznapi használatra szánt, színes kínai porcelán azonban távolról sem művészi értékű. Amit itt régiségboltokban, vagy akár használatban láthatunk az zömmel 19. század végi vagy 20. század eleji kínai tömegárú. A múzeumokon – elsősorban a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum kiállításain – kívül csak néhány magángyűjteményben láthatók értékes régi kínai porcelánok.

A porcelán felfedezéséhez sok kísérletezés és egyéb kerámiafajták készítése után jutottak csak el a kínaiak. Az újabb régészeti felfedezések során rengeteg korábbi, másféle edényt találtak. Több mint háromezer éves kőcserép edényeken is előfordultak már mázak.

Kínai porcelán csésze

A kisebb cserépfigurák készítése, sírokba helyezése már az időszámításunk előtti századokban elterjedt, majd a Han- korszakban (Kr.e. 206-Kr.u. 220) tovább folytatódott. Ezeket többnyire zöld, vagy sárgás ólommáz borítja.

Nagy szenzációt keltett a 1970-es években Hszian közelében felfedezett földalatti ,agyaghadsereg”. A Kínai Nagy fal építését is szorgalmazó császár, Csin Si Huang-ti (i.e. 260–210) temetkezéséhez csatlakozó életnagyságú cserépfigurák eredetileg festve is voltak; számuk több mint nyolcezer volt itt.

Nagyobb, háromszínű mázas sírfigurák ismertek a T’ang korszakból, a 7.-8. századból. Sok közöttük nem kínaiakat, hanem a Selyem útján át, Közép-Ázsia felől érkezett idegeneket – kereskedőket, követeket – ábrázol.

A T’ang kori kínai porcelánok azonban már magasabb igénnyel készültek. Jellemző a tökéletes forma keresése, a tiszta fehér felület, és a későbbiektől eltérő ritkás díszítés. Bekarcolt, vagy préselt díszítésük leginkább virágmintákat mutat. Példányaik eljutottak már a közel-keleti országokba.

A 9.-10. századtól kedvelt, és az iszlám országaiba is elkerült kerámiafajtát képviselnek az u.n. szeladonzöld mázas nagyméretű tálak és kiöntős edények. A szép szín eléréséhez lényeges volt a kemencék és az égetési technika fejlesztése. Anyaguk főleg vastag kőcserép. Díszítésük bekarcolt, vagy préselt. Később is divatban maradtak. Az isztambuli Top Kapi Múzeum szultáni gyűjteményében sok ilyen látható ezekből és a későbbi porcelánokból is

A Szung–korszak (960-1279) porcelánjaira a legszebb edényformák, sokszor bravúros formájú vázák, füstölőedények jellemzők. Kidolgozásuk és fehérmázas díszítésük jellegzetes, szép változatokat képvisel. A császári porcelángyártó központ Csingtöcsen volt, melynek működését császári hivatalnokok felügyelték. Ekkor azonban már számos más központ is működött. Főleg virág- és más növényi mintájú díszítések voltak jellemzők

A Juan (Mongol) és a Ming-kori (1280–1368– 1644) mázalatti kobaltkék festésű kínai porcelánok a műgyűjtők legkeresettebb darabjait képviselik. Mintáik bizonyos perzsa hatást is mutatnak. Egyedi példányaik császári palotákon kívül távoli országokba, sőt már Európába is eljutottak. Mivel a kobaltoxid festés kibírja a porcelán magas hőfokú égetését, ezek egyszerre égethetők. Ez azért is jelentős, mert a mázalatti kék festéssel igazából már művészi hatású virág- vagy alakos mintájú díszítést festhettek a kiváló festők. Nem véletlen tehát, hogy a külföldi aukciókon szereplő, ilyen minőségű kék-fehér porcelánok néha rendkívül magas árakat érnek el.

A Ming-korszak közepétől kezdve a kínaiak tovább kutatták a mázfeletti zománcfestés többszínű mázanyagait és ezek égetési eljárásait. A legtöbb színes mázanyag azonban nem bírja ki a porcelán magas hőfokú égetését, így kétszeri, vagy többszöri alacsonyabb hőfokú égetés volt szükséges.

Ezután háromszínű, majd ötszínű zománcfestéssel is díszítették és kétszer égették a porcelánokat.

A sokszínű zománcfestésű darabok azonban zömmel már Csing-kori (1644–1911) készítésűek. Rengeteg jutott már belőlük belföldi és külföldi piacra, főleg a 18. és a 19. században. Nyilvánvaló, hogy ezek nem lehettek mind azonos kvalitásúak.

A színes zománcfestésű porcelánokat négy fő színcsaládba sorolták a nyugati gyüjtők. Leggyakoribb a dominálóan zöldmázas – de emellett persze több más szint is mutató – u.n. “famille verte” csoport. Ez különösen K’ang Hszi császár uralkodása alatt (1662–1722) volt kedvelt. Tájképes, igényes, sokalakos jelenetek, történelmi témák, főúri paloták képei jellemzők.

A “famille rose” csoport darabjain kevés rózsaszínű festés is látható. A sárga és fekete színskálánál a név a domináló alapszínre utal.

A kiváló minőség nem véletlen. Az említett császár, majd Jung Cseng és Csien Lung (1723–1735–1795) is aktívan patronálta a császári porcelángyártást. Felügyelőket és kiváló festőket küldtek a csingtöcseni központba.

Érthető tehát, hogy a színes zománcfestés terén a Csing-korszaki császári központ porcelánjai képviselik a művészi csúcsot. Ekkor már európaiak alakjai is megjelentek rajtuk. Értékesek a keresztény témákat – Krisztus a kereszten, Keresztelő Szent János, Szűz Mária – alakjait ábrázoló, de kevésbé színes porcelánok. A fentiek elsősorban a nyugati exportra szánt porcelánokra jellemzők.

A hátsó-indiai és indonéziai exportra szállított, zömmel dél-kínai központokban gyártott anyag színei és kivitele gyengébb minőségű. Ezek között is találhatunk azonban szép és érdekes darabokat.

A mintegy tucatnyi elsüllyedt kínai és európai hajó rakományainak a tengerfenékről való felhozatalával már jó képet kaphatunk a kínai porcelánexport arányairól, de változó minőségéről is Az európai palotákba szánt színpompás készletek kiemelkedő minőségűek. A Tek-Sing nevű, 1882-ben elsüllyedt kínai dzsunka több mint háromszázezer kínai porcelánnal volt megrakva. Minthogy azonban nem Európába szánták őket, hanem Indonéziába, nem voltak olyan kiemelkedő kvalitásúak.

Főleg dél-kínai műhelyekből származtak. Ezt az érdekes, felszínre hozott anyagot pár évvel ezelőtt mégis nagy érdeklődés mellett, de olcsóbb árakon aukcionálták Németországban.

A 19. században, és különösen annak második felében, a kínai császárság utolsó uralkodói alatt már erősen csökkent a porcelánok minősége. Időnként leálltak a központi műhelyek. Kiemelkedő eseményekhez – például az utolsó császárfi tervezett trónra lépéséhez – még gyönyörű készleteket terveztek és készíttettek.

A történelmi eseményeket azonban már nem lehetett megkerülni. A mandzsu-kínai császárság 1911-ben megbukott. Az 1949-ben megalakult új Kínai Népköztársaság szakemberei tervszerűen kutatják a porcelán történetét, a híres régi mázanyagok összetételét. Azóta már ismét igen sok porcelán készült exportra hagyományos, vagy újabb mintakinccsel.

A régi porcelánokon található, többnyire egy-egy császári éra nevét, vagy ritkábban dátumot megadó jelzéseket a legtöbb kézikönyvben, vagy az interneten is megtalálhatjuk. Ezek azonban egyes esetekben visszadatáltak is lehetnek.

Röviden összefoglalva, ennyit írhatunk itt a kínai porcelán történetéről és művészi értékeiről. Ki-ki a fentiek szerint saját ízlése és tapasztalatai alapján keresheti és fedezheti fel e távol-keleti művesség szépségeit. Ez lehet a forma szép volta, változatossága, a ritka máz, vagy a festés színei, egy egzotikus virágos minta, vagy egy alakos jelenet érdekessége. Komolyabb gyűjtőknek a tárgy jelzése, ritkasága, vagy régi volta.

Az Erzsébetvárosi Közösségi Házban 2007. március 12-én elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata.