Wartha Vince távolkeleti kerámiagyűjteménye 1966.

Wartha Vince távolkeleti kerámiagyűjteménye
(Hopp Ferenc Múzeum)

Wartha Vince távolkeleti kerámiagyűjteménye – melyet jelenleg a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum őriz – több mint 200 darabot számlál. Ezek a darabok gyűjtőjük egyetemes kerámiai érdeklődésén túl azt a törekvést fejezik ki, hogy a legkülönbözőbb technikával készült kerámiakészítmények is képviselve legyenek az anyagban. A gyűjtemény egészében így jó keresztmetszetet nyújt a XVIII. —XIX. századi kínai és japán kerámiaművességről.

A gyűjtemény kínai porcelánjai között több példányban megtaláljuk a kék-fehér porcelánokat. A mázalatti festésű kék-fehér porcelánok a Yüan-kortól (1280-1368) kedveltek maradtak Kínában. A legszebb darabok a Ming-korban készültek (13684-1644), elsősorban a csingtöcseni császári műhelyben. Wartha Vince porcelánjai közül kiemelkedik egy 1800 körül készült nagyméretű, nyolcszögletes tál, melyen mázalatti festéssel jellegzetes kínai tájkép van (1. kép).

  1. kép. Mázalatti kék festésű porcelán tál. Kína, 1800 körül

A már a III. században ismert, de későbben is divatban maradt egyszínű mázas porcelánok közül megtaláljuk a leginkább a Szung-korban (960—1280) elterjedt, zöldes árnyalatú, szeladon porcelánok későbbi példáit és a Ch’ing-korban (1644–1912) kedvelt sang-de-boeuf, ökörvér-vörös mázas készítményeket. Több darabon folyatott máz is van, ami emeli ezek szépségét. Az egyszínű mázas darabokhoz tartozik egy remekül megmintázott, élénk türkiz színű kis oroszlánfigura, amely Fukienben készült a XIX. század közepén.

A Ch’ing-kori mázfeletti, sokszínű zománcfestésű porcelánok között több példával vannak képviselve a gyűjteményben a “famille verte”-hez tartozó vázák. Nagyon szép egy sokszínű zománcfestésű porcelán lap, melyen figurális jelenet van három szerencseisten ábrázolásával. Kombinált díszítési megoldást képvisel egy 1800 körül készült váza, melyen a mázalatti kék és a mázfeletti vörös és arany szín kombinálásával megfestett tájkép van, vagy egy porcelán tál, melyen mázalatti kék és többszínű mázfeletti zománcfestéssel virágzó ágak és erdei állatok vannak ábrázolva.

A XVIII. sz. második feléből származik egy hatszögletes váza és egy négyszögletes palack. Az utóbbinak érdekes a festése: különféle színű zománcfestékkel peóniát, krizantémot és más virágokat festettek rá fekete háttérrel, ami nagyon érdekes színhatást eredményez (2. kép).

  1. kép. Porcelán palack, fekete alapon sokszínű mázfeletti festéssel. Kína, XVIII. sz. vége

A Ch’ing-dinasztia korában Tao Kuang uralkodása (1821-1850) alatt készültek nagyobb számban az utolsó szép kínai porcelánok. Néhány évvel később, 1853-ban, felégették a császári porcelánműhelyt. Bár ezt 1865-ben újra felépítették, a későbbi jó porcelánok nagyrészt már csak a régi darabok utánzatai. A gyűjteményben két porcelán szerepel Tao Kuang jelzéssel: egy vékonyfalú tál, melyen rendkívül finom, sokszínű mázfeletti festésű hegyes tájkép van felirattal (3. kép) és egy kis porceláncsésze, zöld alapon két barna festésű sárkány képével.

  1. kép. Porcelán tál, mázfeletti festéssel. Kína, Tao Kuang jelzéssel (1821-1850)

A japáni kerámiából a gyűjteményben nagyrészt a XIX. századi készítmények vannak képviselve, ezek közül is főleg három központ, Arita, Kutani és Satsuma készítményei.

Japánban először Aritában készítettek porcelánt a XVII. sz. elején, és ezzel hosszú időre Arita is lett a porcelángyártás központja, ahonnan nagyon sok áru került európai exportra. Ezek a közelben levő kikötő neve után Imari néven váltak ismertté. A mázalatti kék festésen kívül máz fölött főleg vörös, arany és zöld színeket használtak. Az Arita-porcelánok e jellegzetességeit a Wartha-gyűjtemény darabjain is fellelhetjük, így egy XVIII. sz. végi, virágokkal és tájképpel díszített nagy vázán és egy későbbi ovális tálon is (4. kép).

  1. kép. Porcelán tál, sokszínű festéssel. Japán, Arita, XIX. Sz. II. fele

Kutani, a másik központ – mely csak a XIX. században termelt európai exportra – néhány évtizeddel maradt el Arita mögött a porcelángyártás megindításában. A leggyakrabban alkalmazott vörös szín mellett zöld és bíbor színt használtak itt, míg a XIX. században a vörös színre festett arany volt nagyon kedvelt. A gyűjtemény idetartozó darabjai közül ki kell emelni egy pontyalakú, fedeles dísztálat. Ez bravúros, merész formájú, egy farkát felcsapó pontyot ábrázol. Kívül vörös alapon arany festésű, belsejében sokszínű zománcfestéssel virágok vannak. A fedél fülének a hal mellső uszonyát képezték ki (5. kép). Egy 1870 körül készült fedeles porcelánkannán és egy vázán figurális díszítést találunk vörös és arany festéssel, egy másik fedeles vázán pedig nagy vízi tájkép van.

  1. kép. Fedeles dísztál. Japán, Kutani, XIX. sz. II. fele

A japán kerámiafajták közül a Satsuma keménycserép terjedt el leginkább az európai országokban. A gyár a XVII. században kezdett működni és a XVIII–XIX. században sok készítményét exportálta. Az Európába került gyenge minőségű japán kerámia nagy része azonban nem Satsumából, hanem kyótoi gyárakból származik. Az eredeti darabokat finoman repesztett elefántcsontszínű máz jellemzi. Ezekből is többet találunk a gyűjteményben : madár- és virágdíszes vázákat, kannákat, csészéket és figurális díszítésű darabokat is. Egyiken a hátteret már európai jellegű perspektívával ábrázolták (6. kép). Rendkívül érdekes egy 1870-1880 között készült váza, amelynek oldalán a Satsuma-gyár különféle kerámiakészítményei vannak ábrázolva eredeti színekben.

  1. kép. Váza, Japán, Satsuma, XIX. sz. II. fele

A többi japán kerámiából is kiemelhetünk néhány darabot: dísztárgy (okimono) volt egy XIX. sz. II. feléből való jelzett porcelán, mely bambuszokat ábrázol kócsaggal. Egy hasonló korú virágvázának szokatlan formája van, hordóalakú. Két kis mázatlan keménycserép teáskanna is szerepel a gyűjteményben. Ezek kézzel formáltak, és szinte papírvékonyságúak. Egy olyan kísérletnek az eredményei, mellyel Japánban később felhagytak. Az egyiken kevés zománcfestéses díszítés van, a másik többféle árnyalatú masszából készült és így finom erezetet mutat. A múlt század hetvenes éveiben rekeszzománccal díszített porcelánokat kezdtek készíteni Japánban és nemsokára már Európába is exportáltak ilyeneket. A Wartha- gyűjteményben is van példa erre a szokatlan technikára: egy fedeles porcelán talpastálon inda és virágok vannak ábrázolva a porcelán alapra felvitt és sokszínű zománccal kitöltött fém rekeszekkel. Az 1878-as párizsi világkiállításon sok hasonló technikával készült japán rekeszzománcos porcelánt állítottak ki.

Wartha Vince a keleti kerámia első rendszeres gyűjtője volt Magyarországon. A gyűjtésnél nem az egyes darabok művészi értéke vezette annyira, mint a legkülönbözőbb féle technikai eljárások iránti kiterjedt érdeklődés. Távolkeleti kerámiagyűjteménye így jelentősen gyarapította a Keletázsiai Művészeti Múzeum anyagát, és lehetővé teszi a különféle készítési és díszítési technikák tanulmányozását.