Zichy Jenő kaukázusi és dél- szibériai régészeti gyűjteménye 1970.

A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum Emlékkönyvében a Zichy Jenő gyűjteménye 

Zichy Jenő kaukázusi és dél-szibériai régészeti gyűjteménye

Zichy Jenő gróf (1837—1906) nagybirtokos, ipartámogató, három nagy expedíciót vezetett Keletre, a honfoglaló magyarok elődeinek felkutatására. A költségeket maga fedezte és modern komplex expedíciót szervezett, mely régészt, néprajzkutatót, zoológust is vitt magával. 1895–-96-ban bejárták a Kaukázust, 1898-ban voltak Dél-Szibériában, sőt Zichy Pekingig utazott tovább. Útjain jelentős régészeti és néprajzi gyűjteményt állított össze, melyet Budapest Székes fővárosnak ajándékozott. A több mint kétezer darabos régészeti anyag a Néprajzi, majd a Történeti Múzeumon át jutott a Hopp Múzeumba. Tudományos értékét csökkenti, hogy nem szakszerű ásatásokból való, hanem helyi gyűjtőktől lett összevásárolva.

A kaukázusi régészeti gyűjtemény – melyet Zichy útitársa Pósta Béla publikált 1897-ben – zömében az észak-kaukázusi Kabardföldről származik. A Kaukázus a fémművesség egyik ősi központja volt. A réz-, majd a bronz eszközök készítése az i. e. III. évezred végén kezdődött itt. Az anyag szépen képviseli az i. e. II. évezredi bronz eszköz- és fegyver típusokat. Az i. e. I. évezred elején ismerték meg a vasat. A törzsek ekkorra már megszállták a hegyi legelőket és a patriarchális rend lett az uralkodó. Az i. e. 7-3. sz.-i szkíta-korszakot számos ember- és állatalakos csüngő képviseli. Az anyag számban legnagyobb részét képezi a sok görög és római importtárgy: edényfülek, fibulák, ékszerek. A szarmata-korszakból való a számos bronztükör (i. e. 3. sz. – i. u. 3. sz.). Két csiszolt üveg csésze korábban római importnak számított, de azóta már Iránból is kerültek elő hasonlók. Az alán korszakából (i. u. 4—10. sz.) kiemelkedik egy berakásos övkészlet, mely valószínűleg a késői hun fémművességhez kapcsolható.

A dél-szibériai régészeti gyűjtemény számban kisebb a kaukázusinál, és amennyire ma rekonstruálhatjuk két helyről származik. Tomszk közelében Zichy megtekintett egy ásatást és itt három kurgánsír leletanyagát ajándékul kapta. Később itt megvásárolta a Kuznyecov-féle gyűjteményt. Az anyag másik csoportja Minuszinszk vidékéről származik. A fejlett dél-szibériai fémművesség szépen van képviselve a gyűjteményben. Az északkínai bronzokkal rokonságot mutató Karaszuk kultúra i. e. II. évezred végi anyagából kiemelkednek az állatfejes markolatvégű bronz kések. A vas feldolgozása a Tagar-korszakban terjedt el (i. e. 7–1. sz.). E korból valók a gyűjtemény reprezentatív bronztárgyai: a nagy övveret az argali juhot felfaló tigris alakjával és a hasonló stílusú veretek (1. kép). Szép számmal vannak képviselve a lószerszámok is.

A Zichyvel utazó Karl Wuttke müncheni származású művésztől valók a pekingi városképeket ábrázoló olajfestmények. A Zichy-expedíció ösztönzőleg hatott a magyar régészetre. Mint Zichy írta: „Nem délibábos mesék után jártam, melyeknek híjával eddig sem voltunk, hanem kritikailag lemérhető valóságok keresése végett.” Hogy a magyarság eredetére nézve nem értek el akkor eredményt, az a feladat nehézségével magyarázható.